Amelie csodálatos élete..

 Mégvalami: Aki érdeklődött, annak köszönöm az érdeklődést, aki meg nem érdeklődött, annak nem köszönök semmit – nem, mert olyan gonosz vagyok, csak ugye nincs mit. Aki szerette volna hogy postoljak, vagy azt szerete volna hogy tartsak ki, annak is szívből köszönöm. Ezek mind nagyon jól esnek/estek, de egyszerűen nincs kedvem ide írni. Furák is voltak. Emlékszem, egyszer – talán nyáron – kaptam egy e-mailt, amire visza kellett volna írnom hogy levegőzöm-e még. Igen, jelentem levegőzöm, mondjuk elég sok a pára idebent. Nem írtam vissza, tudom nagyon bunkó voltam. Egyik mail-re se volt kedvem válaszolni. Ezért bocsánatot kérek.

Akik nőimádó társfüggők, azokkal felvehetem a kapcsolatot szívesen, feltéve ha elhiszik hogy szőke vagyok és gyermek.

Átköltöztünk. Kisebb-nagyobb megszakítással mindig írtam – kényszeresen -, de ez a amelie-s légkör már nincs ínyemre. Szóval szívesen írok, akár naponta többször 4 oldalt, de annyit úgyse. Nem, nem írok naponta több 4 oldalt. Ha nincs internet akkor is pötyögök, nekem mindegy.

Szeretem csinálni. Viszont nagyon unalmas, hogy mindig ugyanazokat a dolgokba pörgök újra és újra. Íme, itt a legújabb örvényem:

http://jegyzetekaviharbol.freeblog.hu/

 Zavarban vagyok. Többfelől kaptam leveleket, üziket (nem sokat) ami fölött nem hunyhatok szemet.

Több mint egy év telt el az utolsó, egyébként elég primitívre sikerült bejegyzés óta. Szóval lehet, hogy ez már senkit nem fog érdekelni, mert az idő felejtet.

De azért kösz, megvagyok. Sok minden kavarog a fejemben, próbálok inkáb nem visszakúszni a múlt érzéseimhez, most számítson a jelen, egy Morcheeba-t hallgató, kávés nagylány.

Valamiért a 2009-tizedik hó-tól egészen 2010 nyaráig minden kiment a fejemből. Nem lettem semmivel sem hülyébb mint voltam, adtam a megszokott formámat. A kajálásom úgy széthullot, ahogy volt, de nyáron mindent előlröl kezdtem. Mi motivált erre? Azon kívül, hogy támogatást is kaptam, az első lépéseket egy olyan dolog adta meg, amit ha anyám megtudna menten lenyakazna.

Egyik este nagyon kiborultam és mivel hallottam valhonnan hogy egy fűszernövénynek (igen!) pszichotikus hatása van, fogtam a fűszert, egészet kávéba öntöttem, amire ráboroztam. Sikerült egész estére megalapoznom a jó hangulatot. Később utánanéztem ennek a fűszernek. És miután eleget informálódtam a dologról, eldöntöttem hogy valamit ki akarok próbálni. Szimplán megmérgeztem magam. Kb 12 óra tökéletes időtorzulás, hallucináció-szerűségek, egó-elvesztés, narkózis.... Tudtam hogy ha rosszul sül el, akkor még inkább elrontódom lelkileg, de bevállaltam. Természetesen mindent előre elterveztem mint-hogy legyen. Összesen kettő ilyen alkalom volt. Miután kijöttem a trip alól újjászülettem. Tiszta, fehér lap. Két dolog fogalmazódott meg bennem erősen. Először is az, hogy a sorsomat nem tudom irányítani és nem is lehet. Persze, lehet jól tanulni és ezzel megalapozni a jövőt, terelgetni... de a végső döntés mindig egy ember fölötti hatalomban lesz! (az mindegy hogy isten e és ha igen akkor milyen) Másodszor: Ha folyton menekülök a démonjaim elől, akkor nem nyerhetek. A sok rohanásban kifáradok – nagyjából ez az, amit a meneküléssel el lehet érni. Szembe kell nézni!

A hozzáállásom az életemhez hónapokra megváltozott. Erős és ügyes szerettem volna lenni. Minden egyes pillanatban meglátni a szépet, közben küzdeni a démonok ellen, abban reménykedve hogy eljő a nagy változás, az a pillanat amikor nem kell többé erőlködni – a nagy szart!

Ha rámjött a depresszió, szorongás vagy bármi erővel kirángattam magam a gödörből. Ilyen dolgokat mondtam: „bár az élet ronda, attól még lehetnek szépségpöttyei” „gondolj arra hogy az életed egy cipő és te kakiba léptél. Na akkor mit kell csinálni a kakival?” Nem akartam, hogy a démonok győzzenek! Azt nem engedhettem meg!

Beleuntam. Beleuntam az állandó erőlködésbe. Egy toleranciával nem rendelkő személy számára mérgező mennyiségű koffein-t szedtem, ittam sokáig. Mindegy volt már. Akármilyen gyerekesen csináltam, az lett a lényeg hogy mindig uralkodhasson valami „anyag” az idegrendszeremen, hogy arra figyeljen, ne a rosszakra. Menekülök ebből a világból. Később a lelkem eltávolodott a koffeintől, de a szervezetemet sikerült legalább 1000 mg-ra hozzászoktatni. Haláli. Aztán leszoktam, mert dühített hogy nekem nem is kell, a testemnek igen.

A testemmel nem vagyok kibékülve. Vagy talán semmivel se? Jah az eltelt egy évben felvillant egy égő, amit addig a pontig egész gyerek és tinédzser koromban nem voltam hajlandó a tudatomba fogadni. Aztán bumm. Kirobbant belőlem és ez egy évig tartott. Nem részletezném. Annyira egyértelmű. Elég volt leírni annyiszor, amennyiszer írtam róla. Most már vége.

Szeretnék haladni előre, de érzelmek nélkül. Próbálom szinten tartani magam. Legalább ennyit ha már ilyen elcseszés a világ. Nem halhatok meg. Valamiért soha nem engedte az a bizonyos „felső hatalom”. Az a véleméynem erről, hogy kurvára fölösleges itt tartania. Teljesen értelmetlenül létezem, mert hogy élni azt biztos nem élek. Reménytelen hogy egyszer majd összeszedjem a darabjaimat. De ha ez van, akkor ezt kell szeretni, nem igaz?

Csapó.

Épp az esti csípős-forró kakaómon vagyok túl. Pár perce még Ewemmel csevegtem emesenen, de amióta megírtam neki, hogy azért nem mentem suliba, mert csúnya vagyok, és szégyenlem magam.. Azóta hallgat. Úgyse bírja sokáig.

Ma már megittam 5 bögre zöld teát, ettem 2 almát, egy répát, fél csirkecombot, és ugye most még a kakaó.. Valószínűleg lemozogtam az egészet. Remélem is. Hát ez az indok, enyhe kis lógásomra. Elképesztő, hogy már októberben lógok, ( - Evelin nevetve megkérdezi: Miért is?? - ) de szinte meg akartam halni.

Ahogy átléptem az iskola-kapu küszöbét, nyers hangok hallatszanak minden finom kis torokból. Hát tényleg igaz. Ők is észrevették! A fél iskola egy emberként bólogat, helyesel; „bizony, ez a lány hízott, nagyobb a feneke, vastag a combja, az arca kigömbölyödött”. Nevetséges, de örülnek neki, boldogan simogatnak, mintha perverz erő mozgatná mindet, hogy elégedettséggel töltse el őket egy jókora rezgő, eleven húscafat. Nekem pedig úgy kell tennem, mintha nem érdekelne. És amikor elszakadok, és kétségbe esve nyavalygok, mert lám, beigazolódott amit anyámék tagadnak: elhíztam, alig fér rám a nadrág, ízléstelen hörcsögpofám lett; akkor kifakad a tömegmentegetőzés: ezt nem úgy értettük, jól nézel ki, és nincs is hörcsögpofád! Egyszerűen csak van már rajta hús is legalább!

Nem tudhatják meg. Nem ismerhetik fel, hova fut ez a vonat, mi a következő állomás. Elég a testemből, elég a húsomból, elég minden szánalmas libatömésből, elég volt! Novemberig lefogyok 5 kilót. Akkor 37 kiló leszek, és szép. A derekam 52-53 lesz, a csuklóm olyan mint a bársony, az arcomon finom ívet lehel a csontom.. Bőröm tiszta lesz, mint a fiatal hó; patakzöld szemem tündököl.. Mire leesik az első fehér zápor, legyek egy vele, ne látszódjék vékony lábnyomom.. A végállomás Halál.

Marilyn írt pár sort, az utóbbi időben. Lenge szellőket, amik elszunnyadnak az esőben.. Íme:

„Ha én tudnám.
Halkan szólongatott a vágy, bűnre csábított, s naivan követtem a hangot, nem tudtam micsoda kéj ez. A szűkös ketrec ajtaja nyitva állt, láncok kaptak felém, olyanok mint feldühített mérges kígyók.
Majdnem teljesen sötét volt. Olyan nagy melegség áradt a hang irányából, olyan nagy gőz! Lassan lépdeltem előre.

Ki voltam terítve mint egy nagy abrosz, és kimostak belőlem minden lélegzetet, egy óriási családi asztalon, de most csak egyetlen személy lakmározta rólam a bőségtálat.. Csorgott a nyála. A lehelete égette bőrömet, mely még gyönge volt, vékony, csak nem áttetsző. Mi történik? Semmit sem értettem az egészből. Lassú játék volt ez, lassan lobogó lángok nyaldosó tánca, mely szinte észrevétlenül lemeztelenített. Mi történik? Hol vagyok? Semmit nem értek! Abban a pillanatban eltűnt a táj, eltűntek a játékaim, eltűnt a váram; elsodorta azokat egy vihar, mindent ellepett a Fehér. Félelmetes fehér, vak semmi. Fehér. „Sss, szeretlek... Te vagy az én kis királylányom! ...Amit teszek azt szeretetből csinálom, és én szeretlek téged a legjobban!..” Miiii???
Hirtelen megmozdultam, a homlokom kipirult. Rámmászott az az óriási súlytömeg, és a nyirkos kezek szorítottak. De én ki akartam törni ebből a viharból!
Minden reggel erre ébredek.
Hiába. Benn ragadtam a Fehér Szobában.
„...Amit teszek azt szeretetből csinálom, és én szeretlek téged a legjobban!!...”

…..

Nem Marilyn volt a személy, hanem Norma Jean. Ő volt az ember, nem különösen szép, dagadt, vastagbokájú, butácska barna hajú "puncimunci" ahogy az osztálytársai csúfolták. Neki volt meg az az élet, ami végül Marilyn-t is táplálta. Marilyn magáévá tette Normát, megerőszakolta, és egy olyan palástként borult rá, amely megakadályozta Norma teljes kitárulkozását. Norma Jean abban a pillanatban meghalt. Hogy mikor azt nem tudni pontosan, honnan is lehetne? Sok hasonlóságot fedezek fel, az én "ügyem" és a Norma-Marilyn ügy között. Én is meghaltam 6 évesen. És még mennyi ember hal meg, kisgyermek korában, miközben talán ő maga sem veszi észre! A személyiség olyan mint a dominósor. Egyenként rakódnak egymás elé a darabkák. De gyakran eljön valami és ha csak egy dominó is felborul. . .
Norma egész életében kétségbe esve próbálta újrarakni a sort, újraépítkezni, megtalálni egy egységet, miközben - Marilyn által is - akár tudatosan, akár tudat alatt; önfeledten használta ki lehetőségeinek végtelen tárházát: Ha nincs adva Ego, bármit megtehetsz. Alakíthatsz magadnak, ha akarsz, és bármikor változtathatod. Nem kell tartanod az önmagadba vetett hit felborulásától, a csalódásoktól, hiszen az az érzés számodra lehetetlen: "Hiszek magamban" Neeem, Marilynben hiszek, aki a szerepeim osztogatja.”

K Ö Z K Í V Á N A T R A.

Június 26.

Értem miért volt olyan csodálatos zivatar tegnap. Meghalt Michael Jackson.

Nem szeretem a zenéit, egyetlent kivéve, az őserdőset, amelyben a természet fellázad az emberek mocsokságai ellen – de kérdés sem fér hozzá – tényleg tökéletes hangja volt – már 7 évesen is! Most értsem meg azokat akik szomorkodnak mert egy “zsenivel” kevesebb van a világban? Engem is megríkatott. De csak jót érzek, csak boldogságot, büszkeséget.. minden élet egy remekmű a maga formájában, Michael Jackson egy remekmű,.. a készülés, farigcsálás, a folyamat is lehet élvezetes; de ez az élvezet akkor éri csúcsfokát, ha készen van! A halál nem vég, a halál elkészülés, az élet alkotás. A halál egy gyönyörű dolog. És persze, hogy a legdrámaibb a világon! Hiszen, ki tudja mi van odaát? Lehet hogy semmi. Michael Jackson azért ment el, mert elkészült az alkotása.

Szeretem a halált.

....

Tegnap beszélgettem Herómmal. Jó hogy nem emlékszem rá..

Semmi nem jut eszembe, mert Michael Jackson kiszipojozta a dolgokat a fejemből!

....

Megőrülök.

....

Itt a Tamás. Félek.(????) Azt mondja szeret.. nagyon hiányoztam... nagyon nagyon hiányoztam... és most olyan jó hogy itt vagyok! Átölel. A szívem ver. Gyűlöllek!! Eressz el!!!! Eressz el eressz el eressz el eressz...... olyan nagy.. tenyészik... tenyészet..(???) Mi történik?? Eressz el eressz el eressz el eressz el eressz el eressz el eressz el eressz el eressz el eressz el eressz el eresz el!!!..... Anyu már rég elment.. Biztos mindjárt haza ér.. - mondom. Nem enged el.. egészen közel vagyok hozzá... Mikor jön már valaki?? Olyan forró a vállam! Meztelen.. Mindjárt sírok. Mindjárt sikítok!!!!! Nevetek.. Azt mondom, engedjen el. Nem akar. Megütöm, nevetek, azt mondom engedjen el. Elenged. Azt mondja szeret. Azt is mondja, milyen szép vagyok. Tényleg? Hát köszönöm.. A múzsája vagyok. A múzsája vagyok. Reszketek. Hé!.. Csókolóztál már? ... Hm? Naaaa... Nem mindegy!! Mert én......fkdsfkrtjfgjfjdfdfdtjkgjlfgfldlgjldld....

...

Belekezdek egy újabb böjtbe. Fogynom kell.

Június 25.

Hétfőn tali Viki, Gabi. Hát ez engem, nagyon megvígasztal kéremszépen! Kélem cépen! Szerintem hazudtak, hogy ma nem érnek rá. Miért is érnének?? Sírok. Olyan elfoglaltak mind a ketten! Ők már felnőttek! Viki drága... most komolyan.. az az óriási “PROGRAMOD” , hogy az újdonsült barátnőcskéddel, idézem; “mentek LE...LE...hát le..” Le alfába.

Timi is megzakkant! Mert ő senkivel sem beszél!! Ne hívjam többé! Jól van, hagyjatok csak itt egyedül, menjél csak a drogos szektádba éjjel-nappal véres fogsorral szellemet űzni – vagy fogni – és magadba ereszteni; te skizoid lény!! Mert tudom hogy az vagy!

....

De jó ez az Ákos dal! “ zavartan felnevetsz... örülsz hogy itt lehetsz...”Olyan hogy bő ruhában nyugalom és méz szigetén mezítláb táncolni, ragyog a lemenő afrikai napfény... virág illat.. sugár...

....

Olyan jó lenne ha ez a világ(om) csakis az enyém lenne!... És senki se tudná, csak én!... Kincs lenne a szememben, ragyogva és meghitten a hidegben néznék fel pihegve az égre, ami csak az enyém, és pörögnék a réten, hajamba kapna finoman a szél...

....

Izomláz vagyok. Tudom, hogy pont most nem szabad egy edzést sem kihagynom! Ellustiztam az időt.. Könnyű anyára fogni. Mert EGYEDÜL hagy itthon, TELJESEN, ezért van, hogy mindent elöl hagytam a konyhában, nem mostam el azt amiből, és amivel ettem, és tulajdon képpen még egyáltalán nem csináltam semmit.. Megmértem magam. Fogytam, legalább is derékban.

1-2 órát rászánni, és edzeni nagyon jó érzés. Olyankor szinte égek, egy merő 45°-os perzselő hőség leszek, ami a saját pulzáló vörös izzadságában dagonyázik. Mindig úgy érzem ilyenkor: Megtisztultam. A homlokomon gusztusosan lefolyó verejték maga a szentelt víz.

Persze fáj. Mármint a lábamban az a kis aprócska izom is fölfujja magát, és mintha szét akarna robbanni.

Tegnap csodálatosan zuhogott az eső, az aranyszínű sugarak között.. Milyen szépen fogalmazok. Olyan modellesen éreztem magam.. Elképzeltem, hogy mint egy modell, és mint egy állatvédő-kutató vagány nőci, csokoládébarna hullámosan göndör hajam a vállamra zúdul, óriási gesztenye szemeimmel játékosan mosolygok, az afrikai napfényben, napbarnított bőröm az életöröm forrását hordozza magában..

Fontos megemlítenem. A melleim hülyék. Olyanok mint a vízibomba, amivel az elkényeztetett hülyegyerekek dobálóznak, elrontva mindenkinek a vakációját. Azért szeretem őket.

...

Nincs is nekem semmi bajom! Vidám vagyok, önelégült, büszke; mértékkel edződő, naponta legalább 8 pohár vizet megiszok tudatosan, a cicijeim vízibombák, Kowalszkyt és Shakirát hallgatok, adidas futócipőm van, és szeretem rázni a vizes hajamat!

“Talán írnom kéne egy 6 éves kislányról, akit Fanninak hívnak..

Furcsa álmaim voltak.. Szinte minden nap van valami sejtelmem róla hogy álmodtak, de a képek mindig olyan homályosak és távoliak mostanában, talán kimerült vagyok, vagy nem alszom jól. Ma is csak némi foszlánya maradt meg bennem az éjjel történteknek. Az első álmomban osztályteremben voltunk, valamilyen órán.. Elővettem egy Burdát, és a modellek kifutói képeit nézegettem, rajtuk a ruhát. Aztán a biosz. Tanárnő odajött, és gonoszan kivagdosta az összes ilyen képet, és másnak adta. Engem meg se kérdezett, mintha egy senki lennék. Nem volt jó. A második álmomban nagyon sovány voltam, az arcom beesett, a szemem alatt sötét karikák tátongtak.. A barátnőimmel találkoztam így, de azért voltam ilyen vékony, mert én akartam olyan lenni.. “

június 24.

Fogalmam sincs mi történt az eltelt napokban. Teljesen üres. Így él drága Delíriumunk a jelenben..

Bekcsem felhívott. Olyan kedves, nyugis hangja van, ő még nem tudja, de én tudom, hogy ő buddhista. Azt mondta szeretne átadni nekem a küzdőképességéből, meg a nyugalmából nekem. Hát ez nagyon kedves, csak ne hozzon zavarba! Nem is akartam beszélni. De muszáj volt, mert akkor elkezd unatkozni, és az lesz rólam a véleménye milyen szar, unalmas vagyok. Az igazság fáj.

Nagyon rossz érzés itthon lenni egyedül. Anyu mindig elviszi a vodafone connectet. Minden egyes alkalommal mély lélegzetet véve, megpróbálok felkészülni, és megfogadom hogy nem hisztizem – de folyton hisztizem. Szeretném megvágni magam. Szeretném elpilledve megélni, ahogy gőzölő vérem kacskaringós táncot jár ujjaim között.

Heróm is nagyon hiányzik. Őt senki és semmi nem pótolhatja. Hiába vannak körülöttem ezren..

Fölhívom a Timit, mert ez kibírhatatlan! Olyan mintha bármerre lépnék, a semmiből elém kerül egy vastag, szürke, vasból készült fal. Megfulladok.

Persze, Timi állítólag most hogy új pasija van, megváltozott. Ugyhogy ne számítsak jóra! Hát ez remek.

Nem fogom kibírni a nyarat. Ez képtelenség.

Gabi múltkor átjött hozzám. Meglepett, mert nem vártam, de mégis csak örültem neki. A szobám romokban ( be se engedtem), a hajam romokban, Delírium romokban, Anne Frank romokban.. Most akkor tényleg fontos vagyok neki? Azt mondta Viki is szeretne végre látni, de mégis mire gondoltak? Mikor hívnak már fel?? Vagy én hívjam őket? Vikit?

Szeretném látni a Vikit. Állítólag semmit sem változott – már ami a külsejét illeti – de jó neki, ő olyan vékony! Csak rendbe kéne szedni magát. Olyan rég nem láttam, állítólag már megtalálta a saját stílusát is, vagy mi. Félelmetes lesz, ha nekem megjelenik majd valami ormótlan fekete dög ruhában! Mint egy kísértet! Húúúúú...

Olyan furcsa volt az egész.. Gabi is mondta, hogy megváltoztam – nem hullámzik a hagulatom egyik pillanatról a másikra – állítólag ez elég zavaró volt.. Hát jó hogy szól. Köszönöm. Szerintem unalmasnak tart. Vagyis.. én tartom magam(????) Mi???? Gyorsan elbújok, nehogy lásson. Nem érti miért csinálom.

Aztán másra terelődik a szó. Azt mondja legszívesebben megverne. Na jó, ezt csak úgy mondja! Nekem ne mondjon ilyeneket! Legszívesebben elrohannék. Na jó. Pfü, de meleg van ebbe a pulóverben! Megfogja, húzza le rólam az ujját, én meg mint egy hülye gizmó, a földön térdelve próbálom megakadályozni. Hogy kúszik le a lilaság a karomon.. Lila vaj..(????) Jól van, tessék csak, zavarba próbálsz hozni, de nem engedem, mert nem szégyenlem, és fölöttébb nem érdekel mit gondolnak mások! És hogy te mit gondolsz! Végigméri a karomat, mély lélegzetet vesz, hogy milyen hülye vagyok, és egyébként is milyen undorító.. Kösz. Ez kedves. A következő pillanatban, már ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ne azt ecseteljem neki, hogyan néznek ki a bőr különbőző mélységű részei, és milyen neveket adtam neki. Párizsi, szalámi, pizza jó sok ráolvadt sajtszósszal.. Pár mili és ott szépséges-kékséges erem.. mint egy gyík nyelve. Fölöttébb nem érdekel mit szólnak mások. Én csináltam, az ENYÉM. Mind egy-egy emlék. Ha nem lennének.. ha most eltüntetném.. semmi sem maradna a múltamból. És azt, ugye nem akarjuk!

....

Tündi azt mondja, kezdek nagyon anorexiásan gondolkodni, mindig meg fogja mérni a súlyom. Hurrá! Az örömittas közönség tapsviharba tör ki.. Basszák meg!!!! Engem nem fognak figyelgetni!! Utálom a Tündét! Kész. Vége! Vége! Megvagyok egyedül is, köszönöm szépen. Szétzúzok mindent, és letépem a falakat!! Velem senki ne szórakozzon!! Istenem de ideg van bennem. Tisztára reszketek. Vagy csak beképzelem??? Mosolygok, és zavartan nevetek. Minél nagyobb lendületet véve próbálom anyura terelni a szót.

Remek. Brillioanss... ?? A brilliáns csillogásával.. ?? Mérickélés. Testtömeg indexem 15. ÉS???? Nem nézek ki valami betegesen.. Pedig néha igazán szeretnék.. Persze, de jó nekem, még jó hogy fehérneműre!! Anyádat!! Ez meg akar erőszakolni! Nem bírom! Meg akar erőszakolni?? És ha igen, miért tenné??? Mert halalnak halaouval houl, és met jó móka. Olyan kiszolgáltatottul érzem magam. Voltam már fehérneműben más előtt is, és az sem volt jó érzés.

...

Kivagyok. Engem nem fognak figyelgetni!! Megfigyelni! Majom a ketrecben. (????) Na jó, de jó volt ezt kitalálnia ennek a fasz Ákosnak.. Ő tehet róla! Meg fogom vágni magam. Túl tisztává kezd már válni a kezem.. És most már csak azért sem fogok enni!! Hahahhahahahahaaaa!!! Kellet nekem elárulnom magam.. De majd jóvá teszem. Nem figyelem a kalóriákat, eszem rendesen, és ha még egyszer meg merészel mérni ez a köcsög, előtte magamba tömök egy liter vizet, és direkt nem megyek el pisilni! Meg kaját is előtte.. Hahahhhahahahahaaaa!!! Vagy eszek egy csomó papírt vagy vattát... Jaj, de viccesek vagyunk! Egyszer megettem egy papír galacsint. Nem tudom miért csináltam, de nagyon vicces volt, olyan íze mint a szarnak, és még rosszul is lettem.

Pocsékul nézek ki.

Meg akarom vágni magam. Látom.

...

Éhes vagyok. Gyűlölöm a hasamat, filózok hogy egyek e? Idegesít hogy nem bírom feldarabolni magam a tessaigával.

Tegnap este elképzeltem hogy magamba szúrok egy tűt.. De úgy húsig.. Undorító. Félek a tűktől.

Kavicsos. Kavicsok vannak a fejemben.

Nem fogok enni.

Semmi nem érdekel.

Senki nem érdekel.

Senki nem érdekel.

“Milyen jó lenne, ha most itt lenne velem Heróm..

Hirtelen eszembe jutott hogy most nem vagyok ám, az a nagyon vicces kislányoska, mint ahogyan Snoop megismert.. Kész. Vége. Nem hiszek neki.

Olyan mintha a markomban lennék.. és szétfolynék az ujjaim közt.. Elegem van mindenből, és mindenkiből. Ordítoznék, és verekednék, és bőgnék.”

Teljesen kikeltem magamból. Purumm falát teleírtam mindenféle “utállak”-al, meg “gyűlöllek”-el, meg minden félével. Gondolmo nem tetszett neki, de azért mindig mosolygósakat küldött, úgy mondta hogy tudja hogy utálom, hogy egy semmi vagyok a szemében, valószíűleg nem is létezem, komolytalan hisztis picsa vagyok, egy adat – szóval úgy lenéz mint a szart. Eddig is tudtam hogy lenéz, de mindig visszakanyarodtam valamiért hozzá. Nem tudom miért.. Biztos kell a fájdalom! Nagyon megrémültem, bőgtem és megint hányingerem lett, mert tudom hogy igaza van. Rettegek szembe nézni magammal.

Akkor is nagyon meg szoktam ijedni, amikor magamból kirajzolok valamit, ránézek, és egyszerűen megijedek a képtől, úgy érzem fel fal..

Ha csak emesenen “erőszakoskodik” velem valaki, már attól görcsbe áll a gyomrom, teljesen azt érzem, mintha itt lenne melletem, és szét akarna verni..

Azt hiszem Purumm ezzel ( meg még több ilyennel) szépen elintézte, hogy soha az életben nem fogok vele találkozni. Letiltom. Most már végleg.

SEMMI VAGYOK

Láttam ahogy szétvagdosom magam.

Herómnak is írtam valami szart, de nem emlékszem. Persze. Ő is leszar. Gyűlölöm.

Már annyira dühös voltam, és annyira gyomorforgató érzéseim voltak, szinte már öklendeztem volna ki őket. Szerettem volna kiírni magamból egy emléket, ami úgy érzem, egyre élesebben él bennem. Persze rejtjelesen, hogy azért ne lehessen már annyira tudni, miről is van szó! Nem ment. Nem bírtam.

Nagyon fájt. Olyan lettem mint egy undorító, könnyedző tűzgolyó. A legkevésbé sem akartam, hogy bekecs ezt lássa bennem.

Végül evelinnek elkezdtem írni valami kertelős-rejtjeles szart. Szerencsére nem fogta az adást.

Minden egyre nyomorékabb lett bennem.

Nem bírtam. Iszonyat volt már az egész. Egy hajszálnyira voltam tőle, hogy kerek-perec közöljek vele valamit magamból, amit igazából neki illett volna legelsőre elmondanom, mert ő a legcsodálatosabb nyuszifüles, japánul tanuló ember akit valaha ismertem.

De nem ment Még így se ment. Nagyon féltem.

Szükségem volt arra hogy, megosszon velem egy mély titkot amit még senkinek sem mondott el.. Írta, fél hogy megrémít. Nem érdekelt! Mondja!

Utána, már én féltem attól hogy megrémítem.

Csapó!

Mi no pretender nadie. Úgy érzem elástam magam az emberek szemében.

Nincs jó kedvem. Nagyon fáradt vagyok, és nagyon nyűgös. Hiába a két copf.. Nem is aludnék, egyszerűen eltűnnék, vagy legalább egy bogárrá változnék, mikromilliméternyi ideggóccal, az lenne a legegyszerűbb..

Biziosztáson Misel. Mi?? Ja, hogy semmi! Már nem is hergelem magam.. Nincs hozzá erőm! Elmegy mellettem.. halkan.. olyan hidegen.. “szia niki..” De rám se néz, meg sem áll. Én nem szólok egy szót se. Megpróbálnék ránézni, de nem megy. Ahogy elmegy mellettem, azon kapom magam, hogy a karjáért nyúlok. Óvatosan karolok csak belé, szorítanám, ha lenne erőm; majd elengedem, és hagyom a kezemet lefelé, érzem az ujjait, aztán már azt se.. Aztán szinte eltűnt.. Nem tudom hogyan lesz. Gondolom bukott.. gondolom nem adott be kérvényt, vagy mit.. gondolom a keresztanyja – akivel még egy sort se beszéltem, de máris utálom – nem engedi vizsgázni. De majd meglátjuk. Félek, ez volt az utolsó alkalom, hogy egy kicsit is a közelébe férkőzhettem.

Tegnap.

“Azért vagy más, mert te vagy a tökéletes.”

...vagy mi.

“Imádom Snoopomat!! Most úgy érzem, ő a legcsodálatosabb ember a világon.. Emlékeztet valakire, akit nagyon mélyen a szívembe zártam; és tudom hogy olyat mint ő, soha nem találok. Azért próbálkozni lehet!”

Nagyon jól éreztem magam tegnap délután – vele. Pörögtem, mint a napsugár, szép álom, fahéjillat....mmmm.... mámor.. Sírtam és közben nevettem, vigyorogtam, mind ezt persze egyedül otthon. Elképzeltem, és úgy csináltam, mint amikor nem engednek át az ellenőrök, és könyörgök nekik: hátul összekulcsolt kéz, a tőlem telhető legbájosabb mosoly, és úgy csinálok mintha nagyon kicsike lennék.. Eddig mindig bejött. Csodálatos katarzisom volt! Ezt hallgattam; Accidentally in love...

Másra nem is emlékszem.

Azért tök jó, hogy pár hete még megfogadtam hogy soha, de soha többé nem kezdek kapcsolatot, meg nagyobb kommunikációt senkivel..

Most pedig magamba kényszerítek némi táplálékot...

...

Szorongok. Reszket a kezem. Odabújok a hűtőhöz már megint. Szügségem van rá. Elképzelem hogy valakit ölelek... nem csak egy ilyen dobozt..

...

Sírok. Tele vagyok kis nyűgökkel és nem jönnek ki!

...

Nézek.. valami.. sazrt! BPD. MI a fasznak?????????? KI fordul a belem tőle!!!!!!!!!! megöl. Mingyárt elkezdek hisztérikusan bőgni. Félek a nyártól.

Mi?????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

?

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

??????????????????????,,,,,,,,,,a burják burjánzanak. A burják burjánzanak. A burják burjánzanak.

Remegek. A burják burjánzanak a burják burjánzanak a burják burjánzanak a burják burjánzanak a burják burjánzanak a burják burjánzanak nem figyel a oda rám ami a fejemben forog ami a fejembe forog ami a fejembe forog ami a fejembw forog forog forog forgof roforf fk remegek. Remeg a szívem. Zsupsz bele!

Belezsuppanok a Dunába.

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

?????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

??,,,,,,,,HAGYD ABBA!!!!!!!!!!!!!!!???????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

??????????????????????????????????????????????hAGYD ABBBA AHAGYD ABBA

Annyi minden eszembe jutott tegnap. De nem emlékszem. És már nem is érdekelnek. Feküdtem a hintaágyban, és elképzeltem hogy nagyon nagyon szép vagyok, meg egy kicsit bohém is, ahogyan ott fekszem.. Olyan szép volt, olyan nyugalmas, és olyan távoli, ahogyan merengtem bele a diófánk zöld káprázatába. Közben rájöttem, hogy van fakopáncsunk. Alig láttam még igazi madarat életemben. A veréb, meg a galamb az nem igazi madár. De azért néha fel fel bukkant egy egy cinke, varjú, régebben rigó; ha vidéken jártunk fecske, gólya, és egyszer egy gyönyörű sólyom. A buszmegállóban zenét hallgató különös kisugárzású srác karján üldögélt. Jött a busz. Felszállt a sólyommal. Semmi érzelem nem volt az arcán, pedig annyi mindenki megcsodálta.

Fölültem a hintaágyon. Fölhúztam az egyik térdemet, a másik lábammal meg löktem magam. Tök jó, most az egyik lábam izmosabb, mint a másik.

Ó, szóval azért mégis csak megmaradt egy lenge fuvallat a tegnapból!

...

Furcsán érzem magam. Kövesen. Kövek. Kipp kopp kövek cserepek kövek(????) Gyakran fura dolgok jutnak az eszembe. Olyanok mint..... mi is volt tegnap??? Erőltessük meg az agyunkat! Na mindegy, valami tarisznyarák jutott eszembe.. Anyu már néha teljesen hülyének néz.

Szóval kövek. Csipp csöpp. Emlékek. De honnan jönnek?? Belőlem? Nem akarom őket. Nem akarok egyedül lenni. Kicsi vagyok. Sötét van.. Vagyis nem vak sötét, inkább csak homály. Ülök a földön. Fehér csempe. Kockák. Fehér kockák. Darabok. Hullámos a hajam, avállamat söpri, és kicsit mintha kócos lennék. Zilált. Olyan zavaros vagyok. És egyedül. Az előbb még itt voltak.. Egyedül hagytak. Az előbb még szerettek. Másképp mint ahogy anyu szokott. Most el ment.. nézek utána az ajtónak. Olyan picik a kezeim. Szeretek. De nem értem. Nem értem mi történik körülöttem!

...

Szorongok. Reszket a kezem. Odabújok a hűtőhöz már megint. Szügségem van rá. Elképzelem hogy valakit ölelek... nem csak egy ilyen dobozt..

Ha fáztam,hóban térdig vízben.
Ha gyűlt sok könny az arcomon.
Mondd,Mért nem fogtál gyengéd kézzel?
Egy hurrikán mi elrabolt.

Csak vitt a szél,hisz hagytad ,hogy fújjon...
Hogy nélküled nőjek majd fel.

Mama,ugye hallasz még?Már betekar a távol,
Légy itt újra,ha gyertya láng ég.
Mama,ugye hallassz még?A szemem is látod?
Mondd mit szólsz?Hát ez lettem én!

A szívem kertje fényben úszott,
s csak nyári zápor öntözte.
Az arcomra tiszta mosoly kúszott,
de ezt sem láthattad a ködben.

Csak vitt a szél,hisz hagytad ,hogy fújjon...
Hogy nélküled nőjek majd fel.

Mama,ugye hallasz még?Már betekar a távol,
Légy itt újra,ha gyertya láng ég.
Mama,ugye hallassz még?A szemem is látod?
Mondd mit szólsz?Hát ez lettem én!
Mama,ugye hallasz még?Már betekar a távol,
Légy itt újra,ha gyertya láng ég.
Mama,ugye hallassz még?A szemem is látod?
Mondd mit szólsz?Hát ez lettem én!

Olvasom a soraimat. Igazából érdeklem magam. Milyen érdekes az én kis szép életem! Arra gondoltam, ha másnak nem is, majd én híres és kedves leszek magamnak. Ki kéne nyomtatni a naplóm, szép bordóra mázolt, kemény fedeles kötésbe zárni. Szívem szerint már most megcsinálnám, de hülyeség lenne, hiszen még nincs vége eme “Amelie csodálatos élete” nevezetű életem tükrének.

Anyu pont ilyen helyen dolgozik, már csak azt kell elintézni, hogy ne olvasson bele. Könyvem lapjait kissé rusztikusra szeretném, talán mellékelhetnék bele némi fotót. Sőt, olyan mályva színű borítással oldanám meg, egyszerű előlappal, nem csicsáznám túl, szép, érthető betűkkel lenne a cím, amit dombor mintával keretezhetnének.

Egyre biztosabb, hogy nem vagyok ember. Lehet hogy még idetévedt lény se.. Olyan megfoghatatlan jelenségnek érzem magam. Talán csak álom vagyok, ábránd, vagy fogalom.. Egy szerep.

Akár Lola is lehetnék.. Érdekes, és azért mégis csak szép dolog, hogy soha nem volt együtt az anyjával, de most, most hogy “fel nőtt” készen állt rá, és mély levegőt vett, találkozott vele. Tele sok kérdéssel. Dalja is van az anyjához, video klip, és mindez pont most. Sok párhuzam van köztem és az emberek közt, bár gondolom ezzel mindenki így van.

Nem sokszor hiányoltam aput. Még egészen kicsi lehettem amikor utoljára láttam. Pár alkalommal szerettem volna tudni ki ő, de ezt anyu soha nem engedte meg – nekem – magának – nekünk. A nevelő apám kisiskolás korom óta ismerem, és gyakorlatilag, mindig is ő volt az apám. Ez nem azt jelenti hogy szeretem is.

Az imént elképzeltem ahogy aput megismerem. Persze, azt se tudom hogyan nézhet ki – és ha az emberek kinézetéről van szó, mindig félek egy kicsit, nem tudom miért – szóval csak az árnyakra támaszkodhattam. Szemtől szemben. Komoly vagyok és érett, könnyek kukucskálnak a szemeim sarkából. Az igazság az, hogy nem ilyen egyszerű. Az igazság az hogy rettegnék, és igazán néma kisgyerekké változnék.

Most, hogy magamban hordozom Anne Frank tudatát, kicsit úgy érzem “valaki” igazán veszített azzal, hogy elvesztett. Végülis – remekül írok. :)

Állítólag sok kincs van bennem, különleges vagyok. Szeretnék majd erről beszélni Snoopommal, de péntek óta nem láttam emesenen. Pedig rengeteg kérdésem van, és rengeteg játékot forgatok a fejemben.

Kedves Lola.. Hasonlítasz ám, valakire tudod? Utállak. Nem mintha úgy szétvernélek, inkább jól beléd bújnék, és ott is maradnék örökre. Milyen jó is azoknak, akik nem csak hogy szépek, de még énekelnek is, és ezeket a dallam-érzelmeket persze megosztják minden földönfutóval. Szerintem engem jobban meglehetne érteni, ha tudnék énekelni.

Egykori legjobb barátnőm néz vissza rám minden pillantásodból. Ő rá is irigykedtem. Tulajdon képpen ikrek vagytok, azzal a különbséggel hogy te vagy a vékonyabb és magasabb; csak még nem tudtok róla.

Azok akik szépek, és ráadásul gyönyörű hangjuk van ( vagy úgy csinálnak a playback, meg a video klip által) hatalommal állnak mások fölött, és övék az egész világ.

Tulajdon képen szeretem a kezemet. Vagyis.. mindig elképzelem, és úgy tetszik. Aztán néha csak nézem, és tűnődöm rajta, mennyire más, mennyire nem az enyém, szép, pici, kislányos kezem van.

Hajnalban érdekesen éreztem magam. Lezuhanyoztam és a lila színű hálóingemet vettem föl, ami olyan nagy darab, hogy szinte alig látszom benne. Egy kisgyerek voltam, valahonnan az emlékezetemből, egy csöndes, saját világában élő kislány. Óvatosan lépegettem a parketta illesztés csíkjain, mezítelen picurka lábaimmal.

A nagymamám azt mondja, hogy úgy van tervezve, anyuék csak holnap este jönnek haza. Remélem így lesz. Szeretnék még ellenni egyedül, szeretnék még fotózni is. Anyu azt mondta mielőtt elment, hogy ma valamikor délután hitthon lesz. Mindjárt fölhívom, és megkérdezem tőle.

Fölhívtam anyut. Fél négy-négy körül itthon lesz. Nem örülök neki.

Milyen érdeses, hogy egy pillanat alatt lettek valami testvér-féleségeim. Lehet hogy furcsa, de apura vagyok a legkíváncsibb. Szeretnék vele beszélgetni, ha lehet. Hogy legalább egy csöppnyit értsek az életemből.

Az életem mintha hírtelen egyenesbe jönne. Megismertem a féltestvéremet. Hát mégis létezem??

Drága Mamutom részeg egy picit. Tulajdon képpen elég nagy pofám van, így a virtuális felhőkön ülve. Az, hogy azt mondtam elmegyek zuhanyozni máris beindított valamit. Tulajdon képpen elég fantáziadús fiúcska. Engedtem neki.

...

Szeretek Anne Franknak lenni. Ő egy zsidó kislány volt, a világháború idején, 13 éves, bár nem úgy ír mintha annyi lenne. A naplóját megtalálták, ezzel lett világhíres.

Még mindig nem értem miért vagyok olyan jó, és különleges.

Tegnapi beszélgetésünk a Szabolccsal valami monoton kitárulkozásban ért véget. Még mindig nem tudom, hogy vajon csak a segítőkészsége vagy a szeretete hajtja. Még mindig nem tudom mit várhatok, mire számíthatok tőle, bár most úgy tűnik nem fog bántani.

Én elmondtam neki egy titkot. Szeretném ha megbecsülné.. Azt mondta cserébe ő elmond kettőt. Arra számítotam kiragad két dolgot az életéből, ahogyan én is tettem, de elkezdte nyúzni az egészet elejétől a végéig. Elkeztem rosszul lenni, próbáltam megállítani, de nem is tudom hogy akartam e? Vagyis elég nagy bunkóság lett volna tőlem. Sírtam. Olvastam amit mond és szinte az enyém lett és nem akartam. Nagyon fáradtan bambultam, és fogalmam sem volt mit is mondjak.

Aztán én következtem. Fogalmam sem volt mit akarok. Hol is kezdjem? Igazán hülyén éreztem magam a kis piti hisztijeim miatt. Eleinte kerteltem, mondta ha nem akarom, nem muszáj, de néha olyan erőszakos tudok lenni magammal. Végül már csak úgy lökődtek ki belőlem a dolgok. Tulajdon képpen még kicsit jó érzés is volt. Kuncogtam.

Nem tudom mi lesz ezek után, majd meglátjuk.

Most ittam meg a tejeskávémat. Purummal unalmasan – de legalább nem ziláltan – beszélgettünk egy kicsit. Úgy érzem már nem akarok neki semmit se mondani. Már nem is fáj, hogy milyen volt. Őt már nem írom bele a forgatókönyvem hálójába. De majd meglátjuk, mi lesz. Nem fog újra megbántani.

Elmesélhettem volna neki, hogy ilyen nehéz is ez. Hogy már minden nap félek., szinte. Hogy fogalmam sincs az Emberekről. Kik ők, és mit akarnak tőlem?? Így állok már mindenhez és mindenkihez.. Talán még az emlékeimtől is félek.. Jól mondta Heróm. Porcelánból vagyok.

...

Fázom.

Dolce Gabbana. Extravagáns, erotikus, szemérmetlen.

Dior. Finom, lágy vonások. Gyakran bájos.

....

Nem érzem magam jól. Tele vagyok kis feszültség gumókkal. Hallgatom; “mama, ugye hallasz még?”

...

Hát elmondtam. Szétzilálnak az idegeim. De már jó hogy tudja. Talán csalódott. Jobb akkor is. Kurva vagyok.

Itt van. Ő!! MIT AKR????!!! TŰNJÖN INNEN TÜNÉS TÜNÉS!!! Kedves. Félek. Rettegek! Úgy remegek. Az egész testem remeg és bőg.. egy poharat nem bírok megfogni. Hánynom kell. Remeg a lábam is. Úristen, meghalok. Kell a macim!!! Azonnal kell a macim!!! Mit akarsz tőlem???

...

Anne Frank. Na én ezt nem bírom!!!! nem memfgy nem megy nem gmegy nem megy nem megy Őrületes rettegés fog rajtam erőt, hogy valaki átveszi fölöttem az uralmat.

Én vagyok Anne Frank reinkarnációja én vagyok anne frank reinkarnációja én vagyok anne frank reinkarnációja én vagyok anna frank reink....!!!!!! Szóval akkor ez a nyitja. Nem vagyok a magam ura. Uralkodnak. Fölöttem. Ezért vagyok ilyen.

Szóval Anne... megint jó tartozni valahová. Köszön neked, drága Mamutom hogy felnyitottad a szemem.

Félek hogy behódolok újra.. He-ro-i-nom. Most olyan kedves... szinte símogat.. jól esik.. de nem akarom.

Anne Frank.

Elmentem itthonról. Rendben, akkor menjél a drága Heroinod felé.. Mennyire úgy érzem most magam: Ide tartozom, emberek közé!

Ülök a buszon, beragyog a napfény, és olyan szépek most a lábaim.. Kicsit erősebben verdes a szívem, mint ahogy kellene. Tűnődöm ki az ablakon. Csak egy dologra tudok gondolni: Félek. De azt akarom, hogy elmúljon!

Okéé, itt vagyunk. Leszállás, végállomás, keressük meg a 9es buszt vagy melyiket.

Félek. De nem szabad kimutatni. Tudom hogy ahogy kimutatom, máris látják mennyire gyenge vagyok, amolyan áldozatnak való.. Csövesek. Félek. Csak arra tudok gondolni.. hogy idejönnek.. akarják majd csúf testemet, és különös dolgokat suttognak a fülembe. Legszívesebben rohannék.

...

Nem lehetek defektes. Az korhatáros. 17 vagyok. Istenem, már hipohonder sem lehet nyugodtan az ember!:D

...

Ewwem azt mondja, lehetek Lola, csak szedjem össze magam, és egyek rendesen. Azthiszem már félek a jövőtől.. Hízhatnék annak a tudatában, hogy majd egyszer Lola leszek, de félek, csak minden rosszabb lesz.

Egyre többet gondolok Snoopomra. Egyre többet szerepel az elképzelt forgatókönyvemben,

Sírok.. Sírok drága Heróm karjaiban.

Bármi is történik, tudom hogy jövőre meg fogom szívni, hogy ilyen bunka szar geci szemétláda vagyok az utolsó napokban. Hát én meg mostanra tartogattam! Most úgy érzem meg fognak kínozni.. de nem!!!!!! azt úgy sem merik!! Talán majd sulin kívül...

UNDORÍTÓ VAGYOK.

A tükörbe néztem és szó szerint(!!!) öklendeznem kellet. 2 napig nem fogok enni semmit! Aztán majd meglátjuk..

Tudom, hogy el kéne fogadnom magam, úgy ahogy vagyok. “Minden hibájával tökéletes.” Nézegetem magam a tükörben. Kibontottam, kifésültem a hajamat, pózolok. Most valahogy úgy a Timi néz vissza rám! Mintha ő lennék, vagy mi. Látom magamat( Timit) a fekete-fehér kontrasztos-mocskos fotón. Csupa földes a testem. Ez olyan művész fotó, nem magazinos.. Fekete a hajam.. Istenem! Démon. Mocsokban a szépség.

Minden kibaszott zabálást, meg hízást a Miselék kedvére csináltam! Most már nem érdekel, elegem van!!! ELEGEM VAN!!!!

...

Csak fekszem a sötétben, a langyos, földes betonon. Olyan koszos vagyok.. És hallucinálok, vagy mi.. Dermedten bámulok a két kezemre, csupa véres a tenyerem.. Szó szerint, mintha egy testben turkáltam volna. Reszketek, de nem bírok megmozdulni. Nem bírok megszólalni. Senki sem jön hogy segítsen.

júni 11.

Milyen jól nézek ki ma reggel, csak úgy tündöklöm, és olyan finom az illatom, azt hiszem mindjárt össze szeretkezek magammal.. De izgulok. Szeretnék bocsánatot kérni Miseltől.

A csípőcsontom akarom mutogatni egész nap! Kezdem úgy érezni, olyan vagyok, mint a Lele. Belebújtam a Lele bőrébe. Lele, kicsi cicikkel. Jó lenne Snoopommal elmenni augusztusban István királyra.. Feltéve ha szereti.. Feltéve ha lesz hozzá merszem.. Feltéve ha neki lesz hozzá mersze!

...

Igazán jól érzem magam. Könnyed, simogató szél vagyok. És többszörösen meg lettem dicsérve! Állítólag ma milyen jól nézek ki.. Az irodalom tanárnő is adta a sok bíztatást, hogy szeretni kell az életet – és akartam mondani, hogy de hát szeretem az életet, csak olyan érthetetlen minden.. - de végül is nem szólaltam meg, csak mosolyogtam, meg helyesen bólogattam, nagyon kedves, de olyan lassan beszél, hogy hazavinném és azt használnám altatónak! Azt is monda; van egy kötelességem, vagy mim. Az, hogy nyár végére jól meghízzak. Persze bólogatok, de azért ezt mégse ő fogja eldönteni! Olyan kedves, és szép mindenki. Kifejezetten ma. Erre a napra tartogatták. Olyanok mintha babák lennének.. És nekem is, milyen szép most az arcom! Nem a hülye tündés-elfes-szájensz fiksönös sminkemről, hanem a bőröm... Mi a baja a bőrömnek?? Semmi! Most nem olyan fakó, meg fehér, kicsit kipirult a Napon, ugyanúgy ahogyan a szám szokott, és ugyan úgy ahogyan akkor, amikor a fürdőből lépek ki. Tulajdon képpen akkor tetszek magamnak a legjobban. Zuhanyzás, vagy fürdés után, tisztán és kipirulva.

Milyen undok vagyok már megint. Undok és féltékeny. Most már biztos hogy nem vagyok ember, és biztos hogy nincsenek barátaim. Mi a fenének erőlködöm???! Észre se vesznek. Ha nem megyek oda – ők se jönnek ide – és ez szúr egy picit.. De hülye fasz vagyok már, koslatok utánuk mint egy kutya! Rühes dög, az óriási ember-gazdája után. “Hülye vagy hülye vagy hülye vagy hülye vagy észre se vesznek nyomorék vagy hülye vagy itt se vagy halleluja espanol perfecto emocionali don muchacha in to riviéra!!!!.......” Követek. Nem követelődzöm csak követek. Arra gondolok hátha ki sül még ebből valami, igen, így lesz! Azt mondom majd a Miselnek: “ Bocsánatot kérek!” Kedves leszek és jól nevelt, a francba ŐK TÖKÉLETESEK, ÉN MIÉRT NEM?????!!! mélyen a szemébe nézek, támaszként meg fogom majd a két karját, és majd azt mondom a miselnek:.... És nevetgélni fogok a Bíborkával, és majd mindenki elámul mennyire csudajó vagyok. Na neeeeee!!!.... Ne, most komolyan itt hagynak??! Hogy lehetek ilyen szemetek! Elmennek... mennek mennek.. vissza se néznek.. várom a fasz kocsikat.. de szarul-furcsán érzem magam. Na! Végre! Szabad a forgalom! Talpra magyar, hí' a haza! Gyorsan! Utol kell érni őket! Nem, pislog a rohadék tetves geci zöld, és átmennek!! Itt hagynak!! Nem néznek hátra, hol vagyok már? Vagy tán elütött egy autó??? Na neeem, én így nem megyek. Már piros. Megnyomom a gombot az oszlopon, hogy váltson zöldre. Mennek mennek mennek... Egy senki vagyok a szemükben. De mekkora ez az útkereszteződés, vagy mi!.. Félek tőle... Nem, ezen én nem fogok átmenni. Egyedül nem, már pedig itt hagytak a francba. Felőlük aztán el is üttethetem magam! Visszafordulok.. már megyek is, visszafele, visznek a lábaim.. miért nem jönnek utánam?? Itt a busz. Eltorzult az arcom, és már érzem is a könnyeket az arcomon, ahogy szállok fel. Itt fogok szétesni a busz kellős közepén. Zokogni fogok, és beleverdesem a fejem az ablakba!!

Nem akarok enni.

Reszketek. Meg-akartak-erő-szak-ol-ni. SEGÍTSETEK!! Nem bíííromm... Hányingerem van. Hüppögök, sírok. És csak ölelem, szorítom magamhoz a Miselt, olyan forrók a könnyeim... és olyan kicsike vagyok.. -Tamás? Tamás. Tommis tommis death...mi???? Szedte le rólam..a ruhát.. meg... magáról.. is.-.. és nekem.. meg... bevillant olyan erősen.. amikor amikor ágyban voltam.. és sötét volt... és és.... Misel aztmondja szólni fog a szüleimnek, mert ez így nem mehet tovább. Fölnézek rá az ölelésből, pont olyan vagyok, mint a kis Simba, amikor elveszíti az apját.. Azaz én vagyok Simba. Azt is mondja hogy csodál.. hogy eddig, hogy bírtam már ki így??... Minden olyan reszkető. Csapó!

Ez csak egy szerep volt. Nem történt meg. Csak a képzeletemben.. Én hülye, a hűtőhöz bújok Misel helyett! Meg őrülteeeemm!!!! És még sírsz is hozzá, kislány vedd már észre egyedül vagy, EGYEDÜL! De tényleg rám tört valami reszketés, rám a kis Simbára...

júni 10.

Ugrálok egyik pillanatról a másikra. Elfelejtem mit gondoltam 10 perccel ez előtt. Mindig így van. Mindig le kell írni őket, különben semmire sem emlékszem. A jelenben élek. Meg aztán.. a gondolataim is min olyanok, mit egy egy iromány.. Tökéletesen megfogalmazott gondolataim vannak, tökéletesen lírai töltettel. És nem bírok beszélni!

Senki sem szeret. Úgy érzem mérges rám a Bíborka is; biztos észrevette; vagy még beszélt is a Misellel, megbeszélték milyen utálatos szemétláda vagyok. Hányingerem van.

Misel semmibe vesz!!(?) Ma be se akartam jönni!! Most már biztos hogy utál.. Nem akarok így elválni tőle az utolsó héten. Ő így akar elválni??

De olyan nehéz megszólalni. Tulajdonképpen nem is akarok. ÖLELJEN MÁR ÁT VALAKI!!

Kérdeztem Bíborkát, mérges e rám? Persze, azt mondja nem, csak “olyan nehéz volt ez az év, és..” Miért nem mondja a szemembe!! Olyan sírós volt a hangom..

Szét vet az ideg, be vagyok zárva, nem megy beszélni, nem megy mosolyogni, nem megy nem megy, basszátok meg; pedig akkor megutálnak, és!!!!....

SEGÍTSEN MÁR VALAKI!!!!! Basszus most meg masszírozzák a Bíbort!! Hát rohadjanak meg!! Mindenki!! Gennyedző kis kurvák!!! Fúúúj, milyen szent vagyok én!!!(???) Én is kérek!!!!! Én is kérek!!! Sírnom kell. El akarok rohanni!!!!

Nem is tudom milyen akarok lenni.. Olyan hűvös karikás szemű akarok lenni, nagy szempillájú, kicsit zizis csaj, olyan szemekkel, hogy látszanak benne a gondjaim, fehér arcomon szürkeség; hanyag finomsággal néz és vár... Ilyennek látom most magam.(??)

De jó! Most már a tanárnő is mérges rám! Le-néz. Olyan furán válaszolt.. Mindenki megvet. Delírium egy Semmi. Delírium nem létezik. Minden kis mocskot látnak bennem. Kitapogatták őket, mint egy könyv lapjait.. Hova rejtsem tovább?? Mi lesz velem?? Meg fogok ölni mindenkit!!

Vajon milyen leszek terhesen (állapotosan) – ha leszek? Leszek? Vagyok? Anyu szavai belebújnak a testembe.

Azt hiszem megszűntem. Nem vagyok sehol. Talán nem is voltam soha?? Minden szerep a másikkal, az emberekkel, csak egy álom volt?? És ha tényleg láthatatlan vagyok?? Láthatatlan vagyok. Nem létezem nem létezem. Senkinek nem kellek.

De miért is törődnék én velük? Kimegyek a suliból, ki a Napra, szép, finom napsütésbe. Jó kedvem lett, már nem is érdekelnek a Miselék. Kinek kellenek ők?? Egyedül is boldogulok.

De most mi?? Ne már, akkor tényleg nem... Teljesen semmibe vesznek. Teljes mértékben megszűntem. Jó, remek, de akkor gyűlölök mindenkit!! Nehogy már én érezzem rosszul magam miattuk! Gyűlöllek Bíborka gyűlöllek Misel, undorítóak vagytok! Fúj. Meghaltam! Nem nem haltam meg!!! Megölöm Őket!!!!Undorító kis szenny leszek, csak hogy bizonyosságot adjak végre magamról, csak azért is; szanaszét verdesnék mindent magam körül, beverném ezt a fasz ablakot, és majd a széjjel vágott, véres kezemmel addog püfölném a bíborékat hogy ahogy beleverem a fejüket a falba, szétloccsanjon az agyuk, és felnyársalnám őket, és még holtukban is rugdosnám!!!!!

Milyen szép, finom ez a napsütés... Várom a buszt, föl-alá járkálok, Tankcsapda - Örökké tart.. Milyen szép. Pont olyan vagyok mint a zene. Olyan a tekintetem, a szemem, a testem, a járásom.. Sírok.. De most nem látja senki. Most úgy érzem, bárki jó lenne. Bárki, csak átölelhessek valakit, és elsírhassam magam az ő szeme láttára. De persze, pont most nincs itt egy ember se.

Folyton video klipekben szerepelek.

Talán olyan vagyok, mint egy modell. Talán. Megyek a tükör előtt. Üres szerepeket játszom.

...

Olyan jó képeim vannak.:) De nem lehet.. hogy már a végén internet kurva vagyok?? Olyan fura.. Hol van a határ?? Nekem tetszenek a képeim. Persze egyúttal meg is rémítenek, zavaróak, és ellenségesek, hiszen végül is magamból facsartam ki őket. A “nagyobb” fotóim, minden négyzetcentiméterükkel azt ábrázolják pontosan, amit érzek. Vagyis, ahogy érzem magam.

...

De azt nem értem, miért “szeretnek” engem annyira? Úgy értem, ha az emesenre gondolok.. hát elég egyhangúak a vélemények.. :)) Vannak páran..

Humor. Humor, mi??

Aranyos. Kedves. Intelligens. Különleges. “Mert más vagyok, mint a többi..” Na jó. Végülis eléggé megosztoznak a vélemények. De már nem tudom. Nem is tudom mit akartam ebből kihozni!

“Milyen velem beszélgetni?”

Levél a Herómnak. Azthiszem még mindig szeretlek.. soha nem felejtelek el!.. Sírok.. Szerepet játszom. Csalódtam. Ezt nem vártam volna tőled. Tőled nem! Miért kellett hazudni? Miért pont velem kellett játszanod??? Annyira utállak.. Te tudtad.. Te tudtad a legjobban mitől félek a leginkább.. Mi az amitől rettegek.. Nem akarok folyton csapdába esni. Miért miért MIÉRT????? Próbállak megérteni.. de nagyon nehéz megemészteni.. Nem az eszményítésed hiányzik. Kit érdekel?? Nagyon fáj.. nagyon nagyon fáj.. De már egy icipicit sem vagyok fontos!(??) Azt hiszem.. egy kicsit.. megbecsülhetnéd a szeretetemet.. a tiszteletem.. és azt.. ez is nagyon undorító!.. hogy ..megbecsülhetnéd.. elmondok neked valamit.. ami óriási dolog tőlem! De egyre csak dagad és dagad. Te voltál az első, akinek el akartam mondani.. ezt akartad kihúzni belőlem egész végig!! De már olyan érinthetetlen voltál.. Én soha nem akartam rosszat. Nem akartam rosszat!!

Ezer és egymillió kérdésem van. Hogy lehetett “Nerwe-ed” egy pillanat alatt?? Vajon elbúcsúztál tőlem, vagy csak egyszerűen itt hagytál? Emlékszem amikor azt “mondtad”.. “..De ő Itt van” És ennyi? Csapó.”

Anyu: “ Túl korai még neked a szexuális élet 6 évesen.” HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA.

Levél, miután öngyilkos lettem:

“Sajnálom hogy soha nem voltam rá képes, hogy elmondjam. Azthiszem 6 éves xxxxx xxx xx xxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx. Nincs szó xxxxxxxxxx, nem xxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxx; “finoman” xxxxxxxxxx rá a xxxxxxxxxx, arra hogy xx xxx xxxxx x xxxx..”

Lola akarok lenni! Istenem, ha Lola lehetnék!.. Mindent megadnék érte.. És akkor majd olyan lennék mint a video klipekben, meg a tévében, meg amúgy is, mindenhol. Édes, hosszú szempillájú, és vad. “Mama, ugye hallasz még?..” Gyönyörű, gyönyörű, csodálatos lola... “Mama, ugye hallasz még?... A szemem is látod..” Feketére fogom festeni a hajam. Frufrum is lesz. Pont olyan lesz a hajam mint a Loláé. Elegánsan kócos leszek, és tündöklő. Egyszer majd én leszek Lola..

Undorító vagyok. Olyan a hasam mint egy hordó! Utálom, elegem van belőle, legszívesebben belé döfnék egy kést, hogy follyon ki ez a sok büdös hányadék, ami benne van! Vagy legalább leszíjaznám, de úgy, hogy alig kapjak levegőt. A Barbynak milyen lapos hasa van! Annak tényleg nincs hasa. Nekem miért van???!!

...És ha terhes vagyok? Szűzen fogantam.. mint a szent.. Vemhes kurva.

A tükörben nézegetem magam. El kell végre döntenem, mit akarok: Inkább a lapos hasat, és az 54 alatti derékméretet választom; vagy inkább egy kicsit haspók leszek, mellete olyan fura “Misel” alakot, különös csípővel.. Mindig mást akarok és állandóan másképp látom magam a tükörben. Mintha amőba lennék, alakváltoztató képlékeny anyag..

Beszélgettem a Tündével. Szerinte “életképtelenül kisgyerek vagyok”. Nem ezt mondta, de erre gondolt. Tudom. Azt mondja olyan vagyok, mint egy csecsemő, az óriási biztonság, és szeretet-törődés igényemmel, meg azzal hogy fontosabbnak tartok minden másfajta kommunikációt a beszédnél; hogy 24 órás felügyeletet igénylek, és sokkal jobban élvezem ha átölelnek, meg simogatnak, vagy fonják hajam stb., mint egy nagy beszélgetést. Ő megérti a barátnőimet, hogy nem tudnak állandóan velem foglalkozni, mert persze nem ez a dolga egy tizenévesnek, de nem is az, hogy mindezt elvárja ilyen szinten másoktól.. Meg azt is mondta hogy, 1 hónapja még olyan beesett volt az arcom, most sokkal jobban nézek ki. És persze halomra dicsért, simogatott, és bebizonyította. Figyel rám annyira, hogy megjegyezze a cipőm nevét. Jó volt. Mikre nem képesek ezek a pszichiáterek!

Lehet hogy van valami apaklomlexusom.. Mármint.. Az egy dolog hogy igazán, élőben senkivel sem jövök ki.. De ami az emesent illeti! Ez azért szánalmas.. Nekem az emesen egy “mentsvár”, hogy legalább ott normálisan tudjak beszélgetni. Na igen, írva könnyebb. És fiúkkal könnyebb. Főleg ha hatan vannak. ( Na jó, most négyen, mert kettővel összevesztem^^) Lányokkal nem is bírok beszélgetni. Hamar elunom. Aztán meg az is kiderült, hogy mindig el kell bújnom valami mögé, hogy kommunikálni tudjak. Papír, számítógép, plüssök, kendő, vagy akármi.. “A kisgyerek-létem hiánypótlás, vagy inkább védekezés? Elsőre a pótlást mondanám. De legbelül.. védekezés. Az emberektől.” Kérdezte, szerintem miért van ez? Azt mondtam, nem tudom. De üvöltöttem belül. “TÖRTÉNT VELE VALAMI TÖRTÉNT VELEM VALAMI EZ AZ ÉLETEM EZ AZ ÉLETEM HOGY MINDIG TÖRTÉNT VELEM VALAMI TÖRTÉNT VLEM VALAMI TÖRTÉNT VLEM VALAMI!!”