Olvasom a soraimat. Igazából érdeklem magam. Milyen érdekes az én kis szép életem! Arra gondoltam, ha másnak nem is, majd én híres és kedves leszek magamnak. Ki kéne nyomtatni a naplóm, szép bordóra mázolt, kemény fedeles kötésbe zárni. Szívem szerint már most megcsinálnám, de hülyeség lenne, hiszen még nincs vége eme “Amelie csodálatos élete” nevezetű életem tükrének.
Anyu pont ilyen helyen dolgozik, már csak azt kell elintézni, hogy ne olvasson bele. Könyvem lapjait kissé rusztikusra szeretném, talán mellékelhetnék bele némi fotót. Sőt, olyan mályva színű borítással oldanám meg, egyszerű előlappal, nem csicsáznám túl, szép, érthető betűkkel lenne a cím, amit dombor mintával keretezhetnének.
Egyre biztosabb, hogy nem vagyok ember. Lehet hogy még idetévedt lény se.. Olyan megfoghatatlan jelenségnek érzem magam. Talán csak álom vagyok, ábránd, vagy fogalom.. Egy szerep.
