Akár Lola is lehetnék.. Érdekes, és azért mégis csak szép dolog, hogy soha nem volt együtt az anyjával, de most, most hogy “fel nőtt” készen állt rá, és mély levegőt vett, találkozott vele. Tele sok kérdéssel. Dalja is van az anyjához, video klip, és mindez pont most. Sok párhuzam van köztem és az emberek közt, bár gondolom ezzel mindenki így van.
Nem sokszor hiányoltam aput. Még egészen kicsi lehettem amikor utoljára láttam. Pár alkalommal szerettem volna tudni ki ő, de ezt anyu soha nem engedte meg – nekem – magának – nekünk. A nevelő apám kisiskolás korom óta ismerem, és gyakorlatilag, mindig is ő volt az apám. Ez nem azt jelenti hogy szeretem is.
Az imént elképzeltem ahogy aput megismerem. Persze, azt se tudom hogyan nézhet ki – és ha az emberek kinézetéről van szó, mindig félek egy kicsit, nem tudom miért – szóval csak az árnyakra támaszkodhattam. Szemtől szemben. Komoly vagyok és érett, könnyek kukucskálnak a szemeim sarkából. Az igazság az, hogy nem ilyen egyszerű. Az igazság az hogy rettegnék, és igazán néma kisgyerekké változnék.
Most, hogy magamban hordozom Anne Frank tudatát, kicsit úgy érzem “valaki” igazán veszített azzal, hogy elvesztett. Végülis – remekül írok. :)
Állítólag sok kincs van bennem, különleges vagyok. Szeretnék majd erről beszélni Snoopommal, de péntek óta nem láttam emesenen. Pedig rengeteg kérdésem van, és rengeteg játékot forgatok a fejemben.
