“Talán írnom kéne egy 6 éves kislányról, akit Fanninak hívnak..
Furcsa álmaim voltak.. Szinte minden nap van valami sejtelmem róla hogy álmodtak, de a képek mindig olyan homályosak és távoliak mostanában, talán kimerült vagyok, vagy nem alszom jól. Ma is csak némi foszlánya maradt meg bennem az éjjel történteknek. Az első álmomban osztályteremben voltunk, valamilyen órán.. Elővettem egy Burdát, és a modellek kifutói képeit nézegettem, rajtuk a ruhát. Aztán a biosz. Tanárnő odajött, és gonoszan kivagdosta az összes ilyen képet, és másnak adta. Engem meg se kérdezett, mintha egy senki lennék. Nem volt jó. A második álmomban nagyon sovány voltam, az arcom beesett, a szemem alatt sötét karikák tátongtak.. A barátnőimmel találkoztam így, de azért voltam ilyen vékony, mert én akartam olyan lenni.. “
június 24.
Fogalmam sincs mi történt az eltelt napokban. Teljesen üres. Így él drága Delíriumunk a jelenben..
Bekcsem felhívott. Olyan kedves, nyugis hangja van, ő még nem tudja, de én tudom, hogy ő buddhista. Azt mondta szeretne átadni nekem a küzdőképességéből, meg a nyugalmából nekem. Hát ez nagyon kedves, csak ne hozzon zavarba! Nem is akartam beszélni. De muszáj volt, mert akkor elkezd unatkozni, és az lesz rólam a véleménye milyen szar, unalmas vagyok. Az igazság fáj.
Nagyon rossz érzés itthon lenni egyedül. Anyu mindig elviszi a vodafone connectet. Minden egyes alkalommal mély lélegzetet véve, megpróbálok felkészülni, és megfogadom hogy nem hisztizem – de folyton hisztizem. Szeretném megvágni magam. Szeretném elpilledve megélni, ahogy gőzölő vérem kacskaringós táncot jár ujjaim között.
Heróm is nagyon hiányzik. Őt senki és semmi nem pótolhatja. Hiába vannak körülöttem ezren..
Fölhívom a Timit, mert ez kibírhatatlan! Olyan mintha bármerre lépnék, a semmiből elém kerül egy vastag, szürke, vasból készült fal. Megfulladok.
Persze, Timi állítólag most hogy új pasija van, megváltozott. Ugyhogy ne számítsak jóra! Hát ez remek.
Nem fogom kibírni a nyarat. Ez képtelenség.
Gabi múltkor átjött hozzám. Meglepett, mert nem vártam, de mégis csak örültem neki. A szobám romokban ( be se engedtem), a hajam romokban, Delírium romokban, Anne Frank romokban.. Most akkor tényleg fontos vagyok neki? Azt mondta Viki is szeretne végre látni, de mégis mire gondoltak? Mikor hívnak már fel?? Vagy én hívjam őket? Vikit?
Szeretném látni a Vikit. Állítólag semmit sem változott – már ami a külsejét illeti – de jó neki, ő olyan vékony! Csak rendbe kéne szedni magát. Olyan rég nem láttam, állítólag már megtalálta a saját stílusát is, vagy mi. Félelmetes lesz, ha nekem megjelenik majd valami ormótlan fekete dög ruhában! Mint egy kísértet! Húúúúú...
Olyan furcsa volt az egész.. Gabi is mondta, hogy megváltoztam – nem hullámzik a hagulatom egyik pillanatról a másikra – állítólag ez elég zavaró volt.. Hát jó hogy szól. Köszönöm. Szerintem unalmasnak tart. Vagyis.. én tartom magam(????) Mi???? Gyorsan elbújok, nehogy lásson. Nem érti miért csinálom.
Aztán másra terelődik a szó. Azt mondja legszívesebben megverne. Na jó, ezt csak úgy mondja! Nekem ne mondjon ilyeneket! Legszívesebben elrohannék. Na jó. Pfü, de meleg van ebbe a pulóverben! Megfogja, húzza le rólam az ujját, én meg mint egy hülye gizmó, a földön térdelve próbálom megakadályozni. Hogy kúszik le a lilaság a karomon.. Lila vaj..(????) Jól van, tessék csak, zavarba próbálsz hozni, de nem engedem, mert nem szégyenlem, és fölöttébb nem érdekel mit gondolnak mások! És hogy te mit gondolsz! Végigméri a karomat, mély lélegzetet vesz, hogy milyen hülye vagyok, és egyébként is milyen undorító.. Kösz. Ez kedves. A következő pillanatban, már ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ne azt ecseteljem neki, hogyan néznek ki a bőr különbőző mélységű részei, és milyen neveket adtam neki. Párizsi, szalámi, pizza jó sok ráolvadt sajtszósszal.. Pár mili és ott szépséges-kékséges erem.. mint egy gyík nyelve. Fölöttébb nem érdekel mit szólnak mások. Én csináltam, az ENYÉM. Mind egy-egy emlék. Ha nem lennének.. ha most eltüntetném.. semmi sem maradna a múltamból. És azt, ugye nem akarjuk!
....
Tündi azt mondja, kezdek nagyon anorexiásan gondolkodni, mindig meg fogja mérni a súlyom. Hurrá! Az örömittas közönség tapsviharba tör ki.. Basszák meg!!!! Engem nem fognak figyelgetni!! Utálom a Tündét! Kész. Vége! Vége! Megvagyok egyedül is, köszönöm szépen. Szétzúzok mindent, és letépem a falakat!! Velem senki ne szórakozzon!! Istenem de ideg van bennem. Tisztára reszketek. Vagy csak beképzelem??? Mosolygok, és zavartan nevetek. Minél nagyobb lendületet véve próbálom anyura terelni a szót.
Remek. Brillioanss... ?? A brilliáns csillogásával.. ?? Mérickélés. Testtömeg indexem 15. ÉS???? Nem nézek ki valami betegesen.. Pedig néha igazán szeretnék.. Persze, de jó nekem, még jó hogy fehérneműre!! Anyádat!! Ez meg akar erőszakolni! Nem bírom! Meg akar erőszakolni?? És ha igen, miért tenné??? Mert halalnak halaouval houl, és met jó móka. Olyan kiszolgáltatottul érzem magam. Voltam már fehérneműben más előtt is, és az sem volt jó érzés.
...
Kivagyok. Engem nem fognak figyelgetni!! Megfigyelni! Majom a ketrecben. (????) Na jó, de jó volt ezt kitalálnia ennek a fasz Ákosnak.. Ő tehet róla! Meg fogom vágni magam. Túl tisztává kezd már válni a kezem.. És most már csak azért sem fogok enni!! Hahahhahahahahaaaa!!! Kellet nekem elárulnom magam.. De majd jóvá teszem. Nem figyelem a kalóriákat, eszem rendesen, és ha még egyszer meg merészel mérni ez a köcsög, előtte magamba tömök egy liter vizet, és direkt nem megyek el pisilni! Meg kaját is előtte.. Hahahhhahahahahaaaa!!! Vagy eszek egy csomó papírt vagy vattát... Jaj, de viccesek vagyunk! Egyszer megettem egy papír galacsint. Nem tudom miért csináltam, de nagyon vicces volt, olyan íze mint a szarnak, és még rosszul is lettem.
Pocsékul nézek ki.
