Épp az esti csípős-forró kakaómon vagyok túl. Pár perce még Ewemmel csevegtem emesenen, de amióta megírtam neki, hogy azért nem mentem suliba, mert csúnya vagyok, és szégyenlem magam.. Azóta hallgat. Úgyse bírja sokáig.

Ma már megittam 5 bögre zöld teát, ettem 2 almát, egy répát, fél csirkecombot, és ugye most még a kakaó.. Valószínűleg lemozogtam az egészet. Remélem is. Hát ez az indok, enyhe kis lógásomra. Elképesztő, hogy már októberben lógok, ( - Evelin nevetve megkérdezi: Miért is?? - ) de szinte meg akartam halni.

Ahogy átléptem az iskola-kapu küszöbét, nyers hangok hallatszanak minden finom kis torokból. Hát tényleg igaz. Ők is észrevették! A fél iskola egy emberként bólogat, helyesel; „bizony, ez a lány hízott, nagyobb a feneke, vastag a combja, az arca kigömbölyödött”. Nevetséges, de örülnek neki, boldogan simogatnak, mintha perverz erő mozgatná mindet, hogy elégedettséggel töltse el őket egy jókora rezgő, eleven húscafat. Nekem pedig úgy kell tennem, mintha nem érdekelne. És amikor elszakadok, és kétségbe esve nyavalygok, mert lám, beigazolódott amit anyámék tagadnak: elhíztam, alig fér rám a nadrág, ízléstelen hörcsögpofám lett; akkor kifakad a tömegmentegetőzés: ezt nem úgy értettük, jól nézel ki, és nincs is hörcsögpofád! Egyszerűen csak van már rajta hús is legalább!

Nem tudhatják meg. Nem ismerhetik fel, hova fut ez a vonat, mi a következő állomás. Elég a testemből, elég a húsomból, elég minden szánalmas libatömésből, elég volt! Novemberig lefogyok 5 kilót. Akkor 37 kiló leszek, és szép. A derekam 52-53 lesz, a csuklóm olyan mint a bársony, az arcomon finom ívet lehel a csontom.. Bőröm tiszta lesz, mint a fiatal hó; patakzöld szemem tündököl.. Mire leesik az első fehér zápor, legyek egy vele, ne látszódjék vékony lábnyomom.. A végállomás Halál.