Lola akarok lenni! Istenem, ha Lola lehetnék!.. Mindent megadnék érte.. És akkor majd olyan lennék mint a video klipekben, meg a tévében, meg amúgy is, mindenhol. Édes, hosszú szempillájú, és vad. “Mama, ugye hallasz még?..” Gyönyörű, gyönyörű, csodálatos lola... “Mama, ugye hallasz még?... A szemem is látod..” Feketére fogom festeni a hajam. Frufrum is lesz. Pont olyan lesz a hajam mint a Loláé. Elegánsan kócos leszek, és tündöklő. Egyszer majd én leszek Lola..
Undorító vagyok. Olyan a hasam mint egy hordó! Utálom, elegem van belőle, legszívesebben belé döfnék egy kést, hogy follyon ki ez a sok büdös hányadék, ami benne van! Vagy legalább leszíjaznám, de úgy, hogy alig kapjak levegőt. A Barbynak milyen lapos hasa van! Annak tényleg nincs hasa. Nekem miért van???!!
...És ha terhes vagyok? Szűzen fogantam.. mint a szent.. Vemhes kurva.
A tükörben nézegetem magam. El kell végre döntenem, mit akarok: Inkább a lapos hasat, és az 54 alatti derékméretet választom; vagy inkább egy kicsit haspók leszek, mellete olyan fura “Misel” alakot, különös csípővel.. Mindig mást akarok és állandóan másképp látom magam a tükörben. Mintha amőba lennék, alakváltoztató képlékeny anyag..
Beszélgettem a Tündével. Szerinte “életképtelenül kisgyerek vagyok”. Nem ezt mondta, de erre gondolt. Tudom. Azt mondja olyan vagyok, mint egy csecsemő, az óriási biztonság, és szeretet-törődés igényemmel, meg azzal hogy fontosabbnak tartok minden másfajta kommunikációt a beszédnél; hogy 24 órás felügyeletet igénylek, és sokkal jobban élvezem ha átölelnek, meg simogatnak, vagy fonják hajam stb., mint egy nagy beszélgetést. Ő megérti a barátnőimet, hogy nem tudnak állandóan velem foglalkozni, mert persze nem ez a dolga egy tizenévesnek, de nem is az, hogy mindezt elvárja ilyen szinten másoktól.. Meg azt is mondta hogy, 1 hónapja még olyan beesett volt az arcom, most sokkal jobban nézek ki. És persze halomra dicsért, simogatott, és bebizonyította. Figyel rám annyira, hogy megjegyezze a cipőm nevét. Jó volt. Mikre nem képesek ezek a pszichiáterek!
Lehet hogy van valami apaklomlexusom.. Mármint.. Az egy dolog hogy igazán, élőben senkivel sem jövök ki.. De ami az emesent illeti! Ez azért szánalmas.. Nekem az emesen egy “mentsvár”, hogy legalább ott normálisan tudjak beszélgetni. Na igen, írva könnyebb. És fiúkkal könnyebb. Főleg ha hatan vannak. ( Na jó, most négyen, mert kettővel összevesztem^^) Lányokkal nem is bírok beszélgetni. Hamar elunom. Aztán meg az is kiderült, hogy mindig el kell bújnom valami mögé, hogy kommunikálni tudjak. Papír, számítógép, plüssök, kendő, vagy akármi.. “A kisgyerek-létem hiánypótlás, vagy inkább védekezés? Elsőre a pótlást mondanám. De legbelül.. védekezés. Az emberektől.” Kérdezte, szerintem miért van ez? Azt mondtam, nem tudom. De üvöltöttem belül. “TÖRTÉNT VELE VALAMI TÖRTÉNT VELEM VALAMI EZ AZ ÉLETEM EZ AZ ÉLETEM HOGY MINDIG TÖRTÉNT VELEM VALAMI TÖRTÉNT VLEM VALAMI TÖRTÉNT VLEM VALAMI!!”
