júni 11.
Milyen jól nézek ki ma reggel, csak úgy tündöklöm, és olyan finom az illatom, azt hiszem mindjárt össze szeretkezek magammal.. De izgulok. Szeretnék bocsánatot kérni Miseltől.
A csípőcsontom akarom mutogatni egész nap! Kezdem úgy érezni, olyan vagyok, mint a Lele. Belebújtam a Lele bőrébe. Lele, kicsi cicikkel. Jó lenne Snoopommal elmenni augusztusban István királyra.. Feltéve ha szereti.. Feltéve ha lesz hozzá merszem.. Feltéve ha neki lesz hozzá mersze!
...
Igazán jól érzem magam. Könnyed, simogató szél vagyok. És többszörösen meg lettem dicsérve! Állítólag ma milyen jól nézek ki.. Az irodalom tanárnő is adta a sok bíztatást, hogy szeretni kell az életet – és akartam mondani, hogy de hát szeretem az életet, csak olyan érthetetlen minden.. - de végül is nem szólaltam meg, csak mosolyogtam, meg helyesen bólogattam, nagyon kedves, de olyan lassan beszél, hogy hazavinném és azt használnám altatónak! Azt is monda; van egy kötelességem, vagy mim. Az, hogy nyár végére jól meghízzak. Persze bólogatok, de azért ezt mégse ő fogja eldönteni! Olyan kedves, és szép mindenki. Kifejezetten ma. Erre a napra tartogatták. Olyanok mintha babák lennének.. És nekem is, milyen szép most az arcom! Nem a hülye tündés-elfes-szájensz fiksönös sminkemről, hanem a bőröm... Mi a baja a bőrömnek?? Semmi! Most nem olyan fakó, meg fehér, kicsit kipirult a Napon, ugyanúgy ahogyan a szám szokott, és ugyan úgy ahogyan akkor, amikor a fürdőből lépek ki. Tulajdon képpen akkor tetszek magamnak a legjobban. Zuhanyzás, vagy fürdés után, tisztán és kipirulva.
Milyen undok vagyok már megint. Undok és féltékeny. Most már biztos hogy nem vagyok ember, és biztos hogy nincsenek barátaim. Mi a fenének erőlködöm???! Észre se vesznek. Ha nem megyek oda – ők se jönnek ide – és ez szúr egy picit.. De hülye fasz vagyok már, koslatok utánuk mint egy kutya! Rühes dög, az óriási ember-gazdája után. “Hülye vagy hülye vagy hülye vagy hülye vagy észre se vesznek nyomorék vagy hülye vagy itt se vagy halleluja espanol perfecto emocionali don muchacha in to riviéra!!!!.......” Követek. Nem követelődzöm csak követek. Arra gondolok hátha ki sül még ebből valami, igen, így lesz! Azt mondom majd a Miselnek: “ Bocsánatot kérek!” Kedves leszek és jól nevelt, a francba ŐK TÖKÉLETESEK, ÉN MIÉRT NEM?????!!! mélyen a szemébe nézek, támaszként meg fogom majd a két karját, és majd azt mondom a miselnek:.... És nevetgélni fogok a Bíborkával, és majd mindenki elámul mennyire csudajó vagyok. Na neeeeee!!!.... Ne, most komolyan itt hagynak??! Hogy lehetek ilyen szemetek! Elmennek... mennek mennek.. vissza se néznek.. várom a fasz kocsikat.. de szarul-furcsán érzem magam. Na! Végre! Szabad a forgalom! Talpra magyar, hí' a haza! Gyorsan! Utol kell érni őket! Nem, pislog a rohadék tetves geci zöld, és átmennek!! Itt hagynak!! Nem néznek hátra, hol vagyok már? Vagy tán elütött egy autó??? Na neeem, én így nem megyek. Már piros. Megnyomom a gombot az oszlopon, hogy váltson zöldre. Mennek mennek mennek... Egy senki vagyok a szemükben. De mekkora ez az útkereszteződés, vagy mi!.. Félek tőle... Nem, ezen én nem fogok átmenni. Egyedül nem, már pedig itt hagytak a francba. Felőlük aztán el is üttethetem magam! Visszafordulok.. már megyek is, visszafele, visznek a lábaim.. miért nem jönnek utánam?? Itt a busz. Eltorzult az arcom, és már érzem is a könnyeket az arcomon, ahogy szállok fel. Itt fogok szétesni a busz kellős közepén. Zokogni fogok, és beleverdesem a fejem az ablakba!!
Nem akarok enni.
Reszketek. Meg-akartak-erő-szak-ol-ni. SEGÍTSETEK!! Nem bíííromm... Hányingerem van. Hüppögök, sírok. És csak ölelem, szorítom magamhoz a Miselt, olyan forrók a könnyeim... és olyan kicsike vagyok.. -Tamás? Tamás. Tommis tommis death...mi???? Szedte le rólam..a ruhát.. meg... magáról.. is.-.. és nekem.. meg... bevillant olyan erősen.. amikor amikor ágyban voltam.. és sötét volt... és és.... Misel aztmondja szólni fog a szüleimnek, mert ez így nem mehet tovább. Fölnézek rá az ölelésből, pont olyan vagyok, mint a kis Simba, amikor elveszíti az apját.. Azaz én vagyok Simba. Azt is mondja hogy csodál.. hogy eddig, hogy bírtam már ki így??... Minden olyan reszkető. Csapó!
Ez csak egy szerep volt. Nem történt meg. Csak a képzeletemben.. Én hülye, a hűtőhöz bújok Misel helyett! Meg őrülteeeemm!!!! És még sírsz is hozzá, kislány vedd már észre egyedül vagy, EGYEDÜL! De tényleg rám tört valami reszketés, rám a kis Simbára...
